Hugh Laurie története könyvben olyan, mint Guy Richie filmjei, A Ravasz, az Agy…, vagy éppen a Blöff. Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevõk. Rejtõ Jenõ és P. G. Woodhouse legjobb napjait idézõ karakterek, lendületes cselekmény. Nem túlzás azt állítani, hogy miközben azért mégiscsak egy feszültséggel teli,pergõ,izgalmas krimit tart az olvasó a kezében, úgy érzi, a könyv mellé egy Monty Python elõadásra is jegyet váltott. Mert szinte nincs olyan bekezdés, amin ne nyerítene önfeledten. Laurie szarkasztikusan ironikus humora zseniális – ezek után érthetõ, honnan is merítette magának Dr. House karakterének legfõbb jegyeit. „Repülõvel utaztam Nápolyból Milánóba. Gyûlölök repülni, de Laurie könyve úgy lekötött, hogy észre sem vettem, amikor földet értünk. Szívbõl ajánlom mindazoknak, akik félnek a repüléstõl és azoknak is, akik egyszerûen csak maradéktalanul jól akarják érezni magukat. Már várom a folytatást, és csak remélni tudom, hogy az elég hosszú lesz ahhoz, hogy egy tengerentúli úthoz is erõt adjon nekem.” London Review „Megemelem a kalapom Lauire elõtt! Igazi mestere az angol humornak, amit mi, amerikaiak sajnos legfeljebb csak könyvekbõl ismerünk. Ha ilyen jól ír, kíváncsi vagyok, igazi orvosnak is megállná-e a helyet? Ja, és ha film készül a könyvbõl, én ragaszkodok hozzá, hogy Thomas Langot csakis Hugh játssza!” New York Times „Zseniális! Ha Laurie elsõ könyve ilyen jó, milyenek lesznek a következõk? Mert remélem, lesznek! Thomas Lang a legszerethetõbb balfék bérgyilkos, akit valaha papírra vetettek. Egyetlen bajom volt csupán a könyvvel: annyira élveztem, hogy villámgyorsan végeztem vele. Még, még, még!” Los Angeles Chronicles Laurie magáról és az írásról: „Sokkal jobban szeretek írni, mint színészkedni. Írás közben bármikor elnyújtózkodhatok a kanapén, majszolhatom a kedvenc csokim és lógázhatom a lábam is, ha akarom. Ellenben, ha filmezek, lehet hogy tizenötször is meg kell ismételnem ugyanazt az unalmas jelenetet. Hiába, mindig is a sekélyes örömök éltettek igazán.”
tovább olvasom »»»